A Legenda 

Az Ötbánya körüli területeken furcsa legendák keringenek egy bizonyos Nagy Farkasszellemmel kapcsolatban. A nyughatatlan, gonosz lélek korábban csak fehér farkas képében riogatta, támadta meg az elkóborolt falusiakat, eltévedt vándorokat. Többször próbálták a farkast hajtóvadászatban elejteni, de akik résztvettek az ilyen üldözéseken és túlélték, nem szívesen emlékeznek vissza a találkozásra. Állítólag képtelenség megölni a bestiát, s ki belenéz a szinte égő, vörös szempárba, lélektelenül rogy össze a hóban. De nem csak rettegik a szellemet. A hófödte bércek hatékony védelmében megtelepedett barbár népek tisztelik, már-már istenként követik a Vörösszemű Urat. A szóbeszéd szerint a magukat Fehér Farkasok néven nevező barbár klán vezetőjét maga a Nagy Farkasszellem szállta meg, s a belőle áradó erőben nem csak ő, hanem minden tag részesül, ki hűséget fogad, s odaadja lelkét a Farkasok Urának. Itt otthonra lelhetnek a nincstelenek, üldözött tolvajok, utcalányok fattyai, szökött zsoldosok, hajdan volt ünnepelt gladiátorok, hidegvérű gyilkosok... Csak egy dolgot kell észben tartaniuk: farkas a farkas torkát nem marja szét. A klán falvak feldúlásából, karavánok fosztogatásából, esetenként alvilági ügyletekből tartja el magát. Próbálták már kifüstölni őket, de eleddig se a környékbeliek, sem az idevezényelt katonák nem voltak képesek meglelni a rejtekhelyüket. A táborukat jól védik, a szállásukra vezető utakat, hágókat csapdák és torlaszok teszik megközelíthetetlenné, így, ki nem kapott jó vezetőt, kicsiny eséllyel juthatna be, s akkor még nem nézett farkasszemet a mindig éber őrszemekkel.