Üdvözöllek

A Fehér Farkasok Klán honlapján

Õsök Dala

Fenn a Sápadt Vándor, alant sötét éj.
Valahol az erdõn Õsi dallam kél.
Gyertek ide kölykök, halljátok szavam
Az igazat láttam, s mondom is magam.
Gelfgaar volt az elsõ, a farkasok között.
Kinek lelke oda, messze költözött.
Teste máglyán hamvadt, porát fújta szél,
De hallgasd meg a Szkaldot, ki õróla mesél.
Gelfgaar egyszer régen, egy sík mezõn szaladt.
Gödör nyílt alatta, a föld is meghasadt.
Akkor látta már õ, most bajban van nagyon.
Egy ekkora farkast, hogy vágjon agyon?
De szólt akkor a szellem, hangja mennydörög.
Agyarai közül sok furcsa szó pörög.
Mesélt ottan akkor sok híres csodát.
És Gelfgaar máris tudta bánata okát!
Tudta hát most Gelfgaar, nincs már egyedül!
Sok hasonló szívben a Farkas lelke ült!
Összehívta akkor a legnagyobb falkát.
És összekovácsolta az ordasok hadát..
Eddig szólt az ének, mit mondottam most én,
Hisz én sem vagyok már itt fiatal legény.
Majd követem a Farkast, ha hívás érkezik.
De a szívem ettõl még nem nehezedik.
Hisz odaát vár majd számos jó barát.
És a dicsõ Gelfgaar hívja a Falkát.
Örökidõn által vadászni megyünk.
És a túlvilágon a legjobbak leszünk.