Grande Mago

(#43049)

Agbalaer Laertas, Elwennar, Csuklyás, Köpcös, Grande Mago... ki tudja, hogy hány néven hívták, s hogyan neveztette magát eddig a férfi. Életének napja nagyjából most van a delelõn, s a köpcös alak is mostanra érte el talán mindazt, amit ebben az életben a csúcsnak nevezhet. A Fehér Farkasok klánját vezeti, a kis csoport pedig tiszteli és követi a titokzatos, szûkszavú embert. de mint a legtöbben, neki is hosszú volt az az út, mely ide vezetett... Nem született éppen jómódú családba, de sosem kellett semmibn hiányt szenvednie. Nagy szó ez, pláne úgy, hogy négyen voltak testvérek. A gyermekévek a megszokott módon teltek, tanulással, olykor egy kis besegítéssel a családi fûszerboltban, nomeg sok bánattal. Mindig is alacsonyabb, ducibb és gyengébb volt, mint a korosztálya, így hamar lett a zrikák célpontja. Talán ezért is alakult úgy az élete, hogy az idõsebbekkel találta meg a közös hangot. A szüleit nem zavarta, hogy inkább felnõttekkel barátkozik, hiszen azt remélték, hogy így nem rontják el a vele egykorú kölykök, s nem lesz nehéz tisztességes embert faragni belõle. Talán tévedtek... A kis Laer-re ugyanis szemet vetett egy feltünõen csinos, kedves, fehér bõrû és fekete hajú fiatalasszony, ki csak nemrég költözött a városba, s gyógyfüvekkel foglalatoskodott. A kölyök egyre gyakrabban látogatta meg a "Szép Nénit", s egyre nagyobb rajongással figyelte annak minden mozdulatát. Beleszeretett? Lehet... Elbûvölték volna? Nem kizárt... Mindenesetre egy napon hiába várta otthon a meleg étel, a fiúcska nem ment haza. A szülõk hiába keresték a szatócsnál, az iskolamesternél, a kovácsnál. Nem látták a fiút. Vele együtt azonban a "Szép Néni" is eltûnt. Ekkor már késõ volt gyanakodni, érdeklõdni; gyakorlatilag senki nem tudott róla többet a városkában, mint azt, hogy minden hét harmadik napján gyógyfüveket árul a helyi piacon. Pár nappal késõbb egy inkvizíciós csapat érdeklõdött egy megegyezõ személyleírású nõ után... boszorkányság és fekete mágia miatt keresték. Hat évig élt és vándorolt a fiatal fiú a nõvel, ki magát csak Gellian-nak neveztette. A boszorkány megismertette a tudás több fajtájával is, segítõjévé, szeretõjévé tette a fiút. Ekkor kapta az Elwennar nevet, s évekig csak így létezett. Amerre megfordultak, nyoma maradt... Új tudását arra használta, hogy megbüntesse azokat, akik nem úgy bánnak vele, amint azt õ elvárja. Rájött, hogy sokkal egyszerûbb az emberekkel bánni, ha tartanak tõle, ha érzik, hogy felettük áll. Zsarolt, csalt, lopott a saját szakállára, s ha lehetett, mindig mással végeztette a piszkos ügyeket. Mentora nem tudta befejezni az elkezdett tanítást, mivel az egyik éjjeli kimaradás után Elwennar üresen, felforgatva találta közös kis fészküket. Valószinûleg elvitték... Nem siratta, nem hullajtott érte könnyeket. Készen állt már arra, hogy a saját lábára álljon. Ugyan varázstudománya leginkább szemfényvesztés, illúzió, mégis sikeresen tudta kamatoztatni alvilági és egyéb ügyleteiben. Volt õ kereskedõ, földbirtokos, tisztviselõ, végrehajtó, bankár, bányamérnök... legalábbis szóban. Aztán, ha már elég forró volt a talaj a lába alatt, hát igyekezett nyom nélkül tovább állni, s új néven kezdeni újra az egészet. Egy alkalommal éppen tiltott ajzószereket és bódító füveket igyekezett eladni egy csoport cirkuszi gladiátornak, s a beilleszkedés legegyszerûbb módjának tûnt, ha beáll mutatványosnak. Az illúzióit nagyra értékelte a publikum, s a nõk is hálásak voltak némi magán produkcióért... Az üzlet is egész jól alakult, mikor bekövetkezett a változás a férfi életében. Az egyik gladiátor, egy, a fajtájánál értelmesebb fél-ork volt az, ki beavatta terveibe, s segítsége fejében nagy haszonnal kecsegtette. A Brondal nevû félvér szökni akart, méghozzá Ötbánya hegyei közé. Halott ott egy klánról, mely elzártan, titokban él, s csak fosztogatni járnak le a hegyekbõl. Talán az újabb kihívás, az elsõre vadnak tûnõ elgondolás, talán a bányaváros söre ösztönözte arra a korosodó férfit, hogy segítsen. Az õ mágiája és Brondal roppant fizikai ereje megnyitotta az utat, s a furcsa páros hosszú útba kezdett, a törpök városa felé. A fél ork nehezen tudta leplezni csodálattal vegyes félelmét a férfi tudásával kapcsolatban, aki ezt igyekezett mindinkább kihasználni. Míg elérték Ötbánya területeinek határát, addig Brondal több rendbeli gyilkoságot, garázdaságot, rablást halmozott fel a listára, mely miatt kerestették. Ugyanakkor Elwennar keze tiszta maradt, s neve nem igazán volt összekapcsolható egyetlen bûnténnyel sem. Ekkor kezdte el használni a Grande Mago nevet, az õket befogadó Fehér Farkasok már így ismerték meg. Míg szökött cimborája irányította a közösséget, igyekezett a háttérben maradni, s fõleg a klán hivatalos, félhivatalos kapcsolatait egyengedte, mind Ötbányában, mind Távolrévben. Aztán a fél-ork hirtelen eltünésével - mely máig elég zavaros és kusza - Grande került vezetõi pozícióba. A Fehér Farkasok pedig egyre nagyobb hírhedtségre tettek és tesznek szert már nem csak Ötbánya, hanem Thrillon egész földjén...