Glonrin

(#239153)

Húsz év körüli férfiú Glonrin. Daliás alkatú legény, meghaladja a két métert is. Megvan a maga véleménye mindenről, szilárd elképzelése például, hogy kardal bármit meglehet oldani, csak az nem mindegy kinek a keze szorítja a penge markolatát. Első ránézésre egyszerű barbárembernek tűnhet, ám valaha még az iskolapadban is volt szerencséje ücsörögni. Sziklaöbölében esett meg vele ez a kiváltság, hogy a számtan, írás és az olvasás rejtelmeit, szépségeit felfedezze magának. Egy egyszerű, átlagos kereskedő család legidősebb gyermeke volt, és noha egyes tanárai szerint jó képességűnek bizonyult szülei mégis csak a kétkezű munkába fogták be. Mondván ez a dolga a legidősebbnek, hogy segítse csak a családot, amely főként halászattal tartotta fenn magát. Ezt elégelte meg Glonrin, hogy halakat pucol, és ládákban cipeli a piacra. Tett is egy nagy elhatározást tizenkét éves fejjel, és felmászott egy karavánra a szebb és kalandokkal telibb jövő reményében. Azt se tudta merre tart ez a karaván, és csak miután leszállt róla Ötbányán a mínusz tíz fokba és több száz mérföldre a napsütötte Öböltől, akkor döbbent rá, hogy ezt mennyire elcseszte. De most már mindegyé vált, nem volt visszaút.
Arra már maga se emlékszik hogyan, de valahogy egy céhmesterhez került, és hát kortársainál valamivel jobb erőnek és egészségnek örvendhetett, így esett meg vele, hogy a kovácsinasságba és a bányászatba belekóstoljon. Ezt ugyanúgy szerette, mint a halpucolást, le is lépett még mindig csak tizenöt-tizenhat évesen. Az utca következett, ahol koldulásból, majd lopásból gazdálkodott. Ebben nem volt nagy virtuóz, el is kapták, aztán közmunkára ítélték, és így lett belőle kapuőr. Unalmas volt csak állnia kellett, természetesen a fizetség itt is csak egy kis abrakból állt, de így utólag visszagondolva volt egy pozitívuma ennek az időszaknak. Kapott egy gyorstalpalót fegyverforgatásból, hiszen az az őröknek követelmény. Minden esetre ekkor már elkezdett érdeklődni a Fehérfarkasok iránt. Hosszú kutakodások után végül rátalált és bebocsátást is nyert a klánba. Itt ismerkedett meg az igazi bűnözés és a könnyű pénzszerzés csínjával-bínjával. Sokaknak butának tűnhet és érzéketlennek, na meg nagyképűnek, mióta Szürke titulusban járkál a Táborban. Pedig ő nagyon is sokat csiszolja elméjét, fontosnak is tartja, gyakran tölti szabadidejét filozofálgatásokkal két rajtaütés között. Mindebben a szellemi kultúráltságában és Szürke rangjában a mentorának Sir Gerik of Eseauxnak vannak vitathatatlan érdemei…